Szelídgesztenye – maróni /marun (lat. Castanea sativa)

A maróni szelídgesztenye nagyobb méretű és jobb minőségű és ízű, mint más fajták. Lovran leghíresebb termése a város egyik fő exportterméke volt.
A maróni néven ismert szelídgesztenye egy különleges fajta, amely Lovranban és környékén honos. A „közönséges” szelídgesztenyétől a mérete, a könnyen levehető héja, világosabb színe és a jellegzetes édes íze különbözteti meg. A maróni eredetéről több elmélet is létezik. A legelfogadottabb szerint az őshonos lógesztenye és a lovrani hajósok által a Távol-Keletről hozott csemeték keresztezésével jött létre.
A maróni fontos eleme Lovran történelmének, mivel a helyi lakosság nemzedékeinek szolgált fontos táplálékul. A vidék nagy magánbirtokain termesztették, és ez volt a térség egyik fő élelmiszere.

Spárga (lat. Asparagus officinalis)

Lovran környékén bőséggel terem a vadspárga, melynek különleges ízét és minőségét az aeroszol, vagyis a tengeri és hegyi levegő keveredése adja. Ez a finom erdei étel rendkívül egészséges, és a helyi ételkülönlegességek gyakori összetevője.
A vadspárga több mint háromezer éve ismert kulináris csemege. A szervezetre gyakorolt jótékony hatásait már az ókori egyiptomiak és a rómaiak is ismerték. Gyakran „királyi zöldségként” emlegették. Az elnevezés a római korból ered, amikor a szolgák tavasszal sokszor napokat töltöttek az erdőben, hogy spárgát szedjenek a patríciusok vacsoráihoz.
A mediterrán térségben őshonos, Lovran környékén és az Učka-hegy lejtőin található erdőkben bőségesen terem a spárga. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű megtalálni!

Cseresznye (lat. Prunus avium)

Ha a nyárnak lenne íze, cseresznye ízű lenne. Ez a magas tápértékű, édes, lédús gyümölcs volt Lovran egyik fő exportterméke.
A cseresznye régóta őshonos mediterrán gyümölcs, amely valószínűleg Görögországból érkezett Lovran környékére még időszámításunk előtt, abban az időben, amikor a rómaiak, akiknek villái Lovran tengerpartján álltak, megismerték ezt az édes gyümölcsöt. A cseresznye a nyár legédesebb előfutára, hiszen júniusban Lovran kertjei tele vannak a nagyszemű, bordó színű gyümölccsel.
A cseresznye évszázadok óta Lovran egyik fő exportcikke. A lovrani kikötőből induló hajók gyakran lovrani cseresznyével voltak megrakva, amely közkedvelt volt minősége, mérete és íze miatt.

Babér (lat. Laurus nobilis)

Ez az aromás növény, amelyről Lovran a nevét kapta, bódító illatával betölti a levegőt. A babérfa levele az ókor óta a győzelmet jelképezi, és fűszerként és gyógyszerként is igen elterjedt a használata.
A babér (l. Laurus nobilis), amelyről Lovran a nevét kapta, bőségesen terem ezen a területen, és friss, kellemes illatával betölti a levegőt. A történelmi iratok Lovrant először a 7. században említik Lauriana néven. Az elnevezés valószínűleg a rómaiaknak köszönhető, akik ezen a tengerparton építettek lakhelyeket. Az ókori kultúrákban a babér szent fának számított. A görögök Apolló isten szent növényeként tartották számon, a rómaiak pedig a babérkoszorút a győzelem és a siker jelképének tekintették.
A babér mediterrán növény, amelyet fűszerként és gyógyszerként egyaránt használnak, mivel fertőtlenítő hatású, erősíti az étvágyat és javítja az emésztést. A hörghurut, a megfázás és az influenza kezelésére is használják, így ez az aromás növény jelképesen is kapcsolódik Lovranhoz, amely a 19. század végén és a 20. század elején az osztrák és az európai elit körében a légúti betegségek kiváló gyógyhelyeként volt ismert.