Lovran már évezredek óta vonzza az utazókat, elbűvölve és rabul ejtve őket festői szépségével. Az Opatija riviéra legrégebbi települése az időszámításunk előtti 1. században alakult, amikor – a hagyomány szerint – Marcus Vipsanius Agrippa római patrícius, államférfi, hadvezér és térképész ezt a helyet választotta lakóhelyéül.
A Lauriana név első írott emléke a 7. századból származik, és arról árulkodik, hogy a város az aromás babérról kapta a nevét, amely a mai napig egyedülálló illatával tölti meg a lovrani hétköznapokat. A középkori város az erődített mandrać, azaz a kikötő körül épült fel, amely összekötötte Lovrant a közeli és távoli úti célokkal. A kikötő elkerülhetetlenül vonzotta a kalandorokat is, akik hírét vitték a gyönyörű és fontos városnak, amely ott fekszik, ahol az Učka-hegy lejtői belemerülnek az Adriai-tengerbe.
A 12. században a híres arab térképész, al-Idrisi elismerően írt Lovran hajóépítőiről és tengerészeiről. Ötszáz évvel később a híres útleíró, Johann Valvasor a helyi terményeket méltatta: a babéron kívül, amelyről a város a nevét kapta, a nagy és édes gesztenye és a lédús lovrani cseresznye is lenyűgözte. E két termés felülmúlhatatlan ízvilága ma is a helyi gasztronómia alapját képezi.
Ami évszázadokon át Európa minden részéből vonzotta az utazókat, az ma is rabul ejti a Lovranba látogatókat: a város szívében található erődített kikötő, a felette magasodó torony és a történetekkel és legendákkal teli történelmi központ; a helyi alapanyagokat felhasználó nagyszerű kulináris kínálat; a friss hegyi levegőt és a tengeri aeroszolt ötvöző egyedülálló éghajlat; és a gyönyörű természet, amely első látásra elbűvöli az embert…