Cím
HR-51415 Lovran, Trg slobode 1
EGY ESEMÉNYEKBEN GAZDAG MÚLT TÖRTÉNETE
IZGALMAS ESEMÉNYEKKEL TELI ÉVSZÁZADOK
A Lauriana jelentése “babér”. Ez az illatos gyógynövény különleges hangulatot és aromát kölcsönöz a lovrani levegőnek, és ez nem maradt észrevétlen a városról író számos történész, útikönyvíró és térképész számára sem. Ezért nem meglepő, hogy a babér ihlette a város nevét.
A Lauriana név, amely az Adriai-tenger északi partján fekvő erődített kikötőre utal, legelőször a 7. században egy ismeretlen ravennai szerző Cosmographia című művében szerepel. A város azonban már ezt megelőzően is létezett: ezt a partvidéket egykor az illír törzs tagjai, a liburnok lakták, akik időszámításunk előtt néhány évszázaddal már a Kvarner-öbölben halásztak, és szőlőt és olajfaligeteket műveltek az Učka-hegy lábánál.
I. e. az 1. században a terület római uralom alá került. A gyönyörű lovrani táj vonzotta a gazdag patríciusokat, akik itt építették fel nyaralóikat, az úgynevezett villa rusticákat. Az egyik ilyen villa Marcus Vipsanius Agrippáé volt, aki az egyik leghíresebb római uralkodó, Augustus Octavianus, az ünnepelt hadvezér és az első római császár hadnagya volt.
A római villák között előbb egy halászfalu, majd később egy erődített kikötő épült fel. Lovran gyorsan fejlődött: a 12. századi arab geográfus, al-Idrisi azt írta, hogy “nagy és virágzó város volt, mindig útra kész hajókkal és szorgos hajóépítőkkel”.
Róma és Bizánc után Lovran is Nagy Károly frank birodalmának része lett. A Lovran hátországában található Knezgrad magaslat ennek a történelmi korszaknak köszönheti a nevét, mivel 799-ben itt zajlott le az a csata, amelyben a horvátok legyőzték a frankokat. Erik frank hadvezér halálát Paulinus aquileiai pátriárka jegyezte fel egy eposzban, amely megemlíti a Mons Laurentus vagy Lovran dombot.
Nem ez az egyetlen történelmi esemény, amely Lovranhoz kapcsolódik. Mozgalmas történelme során a várost horvát fejedelmek, a Habsburgok, sőt Napóleon is uralta. Nagy tengeri csatákat vívtak a vizein, és az uszkókok és a velenceiek közötti évszázados konfliktus során tűzvész pusztította el a “senji kalózok” zsákmányát rejtő raktárakat.
A középkorban Lovran jellegzetes mediterrán város szűk macskaköves utcákkal, egymást érő kétszintes házakkal, lépcsőkkel és kis mediterrán ablakokkal (poneštra). A Szent György tér – Trg svetog Jurja (Szent György a város szentje és Lovran védőszentje) a város főtere és a közélet központja. Itt áll a plébániatemplom és a várostorony, ahol állandó katonai legénység állomásozott, és itt működik a városvezetés is.
A VITORLÁS HAJÓK “HALÁLA” ÉLETRE KELTI A TURIZMUST
Lovran viharos történelme a város külső megjelenését is formálta. A mediterrán várost kőfal vette körül, és három kapuját éjszakára szigorúan bezárták. Idővel azonban Lovran a technológiai változásoknak köszönhetően egyre jobban kinyílt. Az Učka-hegy lejtőin termesztett gyümölcsöt, olívaolajat és bort hajókkal szállították Senjbe, Rijekába, Pulába, Triesztbe és távolabbi kikötőkbe, ám a gőzhajók megjelenése véget vetett a Lovranban már nagy hagyománnyal rendelkező gyors vitorlás hajók építésére szakosodott kézműves iparnak.
Lovran a 19. század elején érte el tengeri és kereskedelmi státuszának csúcspontját, majd a helyzet hirtelen megváltozott. A tengeri közlekedésben a gőzhajók felváltották a vitorlás hajókat, és Lovran visszatért eredeti szerepéhez, mint gyönyörű tengerparti hely, amely minden látogatóban felejthetetlen emléket hagy.
Lovran helyi jellegzetességei, amelyek miatt a római patríciusok annyira kedvelték ezt a települést, valamint az elmúlt két évezred fordulatokban gazdag történelme már a turizmus első éveiben Lovrant az egyik legvonzóbb úti céllá tette.
Ez volt az az időszak, amikor a város túlnőtt történelmi falain. Új arculatát olyan híres építészek alkották meg, mint Carl Seidl, Attilio Maguolo és Andrea Rubinich, akik a part mentén gondozott kertekkel körülvett villákat, vendégházakat, szállodákat és szanatóriumokat terveztek. Kereskedők, tengerészek, uszkókok és harcosok helyett most már az osztrák-magyar uralkodók sétáltak Lovran mediterrán utcáin és újonnan épített, pompás parkjaiban.
Lovran ettől kezdve turisztikai úti célként rendkívül gyors fejlődésen ment keresztül egy évszázad alatt. A város az osztrák-magyar arisztokrácia, valamint a művészeti, a pénzügyi és a politikai elit kedvelt téli üdülőhelyévé, divatos nyaralóhelyévé és híres gyógyüdülőhelyévé vált. Négy szálloda, húsz vendégház és négy szanatórium, valamint két nagy nyilvános strand – Peharovo és Kvarner – tanúskodik a kevesebb, mint száz év alatt végbement nagy változásról.
A KEDVELT EGÉSZSÉGÜGYI ÚTI CÉL A TURIZMUS PARADICSOMÁVÁ VÁLIK
A 20. század elejét a turizmus térhódítása és nagyszabású építőipari beruházások jellemezték.
A gőzhajójáratok mellett, melyek Lovrant összekötötték Opatijával, Rijekával, Pulával és Trieszttel 1908-ban elektromos villamos pálya is épült, mely kényelmes utazást biztosított Opatijába és a Matulji vasútállomásra. A Lungomare tengerparti sétányt kibővítették, és 1911-ben Lovrant összekötötték Opatijával.
Lovranban mozi, gyógyszertár, bank, és több orvosi rendelő is megnyílt. A helyi éghajlat és Lovran vonzerejének hatására számos európai híresség és arisztokrata kereste fel a várost: Karl Lueger bécsi polgármester, Stanislaw Witkiewicz lengyel képzőművész, Feszty Árpád magyar festő, és még számos ismert ember.
Az első világháború befejeztével és az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlásával Lovran az Olasz Királyság fennhatósága alá került, és a stagnálás időszaka következett. A második világháború után Lovran Jugoszlávia részévé vált, és ismét fokozatos fejlődésnek indult. Szállodák, villák, panziók felújítása és helyreállítása vette kezdetét, és új szállodai létesítmények épültek.
Új éttermek és vendéglő nyíltak, és rohamosan növekedett a magánházakban lévő szobák és az apartmanok kínálata. A nagyszámú és változatos szálláskínálat hatására az üdülőturizmus egyre széles körűbbé vált. Az üdülővendégek körét már nemcsak a kiváltságos elit, hanem széles társadalmi rétegek és korosztályok alkották, és a fellendülő turizmus új életerőt adott Lovrannak.
A 2. évezred utolsó évtizedében új államrendszer alakult, és 1993-tól Lovran ismét különálló település lett valamivel kevesebb mint 4000 lakossal.
Lovran óvárosáról, számos szállodájáról, szecessziós stílusú villáiról és nyilvános strandjairól ismert, amelyek kiépülése a turizmus kezdeti idejére nyúlik vissza. Medveja a környék egyik legszebb strandjaként ismert, amely mellett egy modern kemping is található. A régió hátországában található Lovranska Draga, Liganj és Tuliševica jól példázzák a vidéki turizmus fejlődését, melynek sikere a helyi ételeknek, az évszázadok során jól megőrzött történelmi és kulturális örökségnek köszönhető.
A 21. században Lovran a fenntartható turizmus eszméjén alapuló modern úti célként fejlődik tovább. Gazdag történelmét, kivételes éghajlattal rendelkező egyedülálló elhelyezkedését, gyönyörű természetét, kristálytiszta vizű strandjait, kulturális örökségét, valamint a helyi alapanyagokon és a modern kulináris trendeken alapuló gasztronómiáját új és innovatív módon mutatja be számos látogatójának.
A város két évezredes történelmét mindenki megismerheti, aki végigsétál a mediterrán stílusú házak között vezető szűk, macskaköves utcákon, és a városkapun át lemegy a kikötőbe, amely hajdan tengeri csaták színhelye volt, ma pedig összeköti a várost a távoli úti célokkal. Átérezhetjük Lovran valódi hangulatát a parkokban sétálva a gyönyörű villák között, megízlelve a város kávézóinak desszertjeit és a kiváló éttermek gazdag gasztronómiai kínálatát, megmártózva a kék tengerben és az Učka-hegy csúcsára vezető túraútvonalakat végig járva. Séta közben élvezhetjük a szelídgesztenye erdők látványát, melyeknek gyümölcseit megkóstolhatjuk a Marunada nevű, Európa legjobb gasztronómiai fesztiváljai közé sorolt hagyományos rendezvényen.
Lovran örömmel tárja fel gazdag múltját és izgalmas jelenét mindenkinek, aki készen áll az új élményekre!