Marunada – Gasztronómiai fesztivál a világ legjobb gesztenyéjének tiszteletére

A város nevét adó babér mellett a szelídgesztenye az a növény, amely mindig is a legnagyobb hatást gyakorolta Lovranra. A helyi gesztenye méretével és ízével tűnik ki más gesztenyefajták közül, ami annak köszönhető, hogy rendkívül jól terem az Učka-hegy lejtőinek sűrű erdeiben, ahol a hegyvidéki és a tengeri éghajlat találkozik.
A lovrani maróni szelídgesztenye Európa-szerte közkedvelt. A 19. században Olaszországba, Ausztriába, Németországba és más országokba is exportálták, és a városba látogató gazdag vendégek csemegeként fogyasztották. Minden év októberében megrendezik a Marunada gasztronómiai fesztivált e termés tiszteletére, amely a város egyfajta jelképévé vált.
A fesztiválon, amelyen a zene és a szórakozás is helyet kap, a látogatók megkóstolhatják a sült gesztenyét, a gesztenyéből készült legkülönfélébb desszerteket valamint egyéb különlegességeket: a gesztenye pálinkát és a gesztenye sört. A The Guardian című tekintélyes brit napilap a Marunadát a 10 legjobb őszi európai gasztronómiai fesztivál közé sorolta.

Spárga Fesztivál – Szenzációs erdei ínyencségek

A vadspárga a legértékesebb erdei termések közé tartozik. Minden tavasszal sok lovrani spárgaszedő küzdi át magát az erdei aljnövényzeten, hogy megtalálja ezt a különleges íze miatt közkedvelt, vadon termő növényt, amely bőségesen terem az Učka-hegy lejtőin. Egyedülálló íze a tengeri párának, illetve a tengeri és a hegyi levegő keveredésének köszönhető. A spárga egészségre gyakorolt pozitív hatásait már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték.
A Spárga Fesztiválra áprilisban kerül sor, amikor a spárga szezonja elkezdődik. Az eseményt a Szabadság téren (Trg Slobode) egy nagyszabású mulatsággal nyitják meg, amely zenés, táncos és szórakoztató programmal kezdődik. A fesztiválon különleges ínyencségekkel is várják a vendégeket: a szakácsok csapata többek között egy hatalmas omlettet (fritaja) készít, amely több mint ezer tojásból és több tucat kilogramm spárgából készül egy hatalmas, kétméteres serpenyőben.
A fritaja a spárgából készült legnépszerűbb étel, de szenzációs sós és édes specialitásokat is lehet készíteni belőle, amelyek közül néhányat a fesztivál ideje alatt Lovran vendéglőiben és éttermeiben is megkóstolhatunk.

Cseresznye Napok – A nyár édes előérzete

Ezt a vonzó nyári rendezvényt a cseresznyének szentelik, annak a gyümölcsnek, amely fontos szerepet játszik Lovran történelmében, kultúrájában és gazdaságában.
A híres lovrani cseresznye lédúsabb és édesebb a többi fajtánál. Nyaranta Lovran kertjei sötétvörös színbe öltöznek ennek a fantasztikus gyümölcsnek köszönhetően, amely sok kulináris különlegesség alapanyaga.
A helyi mikroklíma számos cseresznyefajta kialakulását tette lehetővé, amelyek közül a leghíresebb a Brtošinka, amely leginkább a világhírű Lambert fajtához hasonlít. A történelem során az édes gesztenye mellett a cseresznye is Lovran egyik fő exportterméke lett, amelyet ízéért és minőségéért becsültek, és jelentős hatással volt Lovran kultúrájára, gazdaságára és gasztronómiájára.
A Cseresznye Napok júniusban, a cseresznyeszüret idején zajlanak.
Ebben az időszakban Lovran kávézói és éttermei süteményeket és desszerteket, valamint más, e lédús, édes gyümölcsből készült ételeket kínálnak.
A fontos eseményt, amely zenével és gasztronómiai programokkal is kiegészül, hagyományosan a Szabadság téren (Trg Slobode) rendezik meg.

Lovran Fúvószenekar – A zene egyesíti Európát

Ami a világszínvonalú zenészek lakosságon belüli arányát illeti, Lovran nemcsak a horvát városokat, de számos európai várost is felülmúl. Ez a Lovran Fúvószenekar érdeme, amely 1912-ben alakult, és azóta minden helyi rendezvényen különleges zenei élményt nyújt. Több mint egy évszázados fennállása alatt a Lovran Fúvószenekar kiváló zenészek generációit nevelte ki, számos világhírű zenésszel játszottak már együtt, és az egyik legközkedveltebb zenei formációvá vált Horvátországban. A zenekar szervezi a május első hétvégéjén megrendezésre kerülő háromnapos „Világunk, a zene” fesztivált is, amelyen az Alpok-Adria régió kiemelkedő zenekarai a zenén keresztül mutatják be hazájukat és a régiót, ahol élnek. Koncertjeiken a csárdás pattogós ritmusa és az operaáriák komolysága, a polka lelkesedése és a keringő pompája ötvöződik. A fesztivál csúcspontja a Lovran főutcáján megrendezett közös felvonulás, amelynek idejére kétszáz zenész egyesül egyetlen nagy, összehangolt, nemzetközi zenekarrá.

A hagyományos hajók „Nino Gašparinić” regattája – lovrani guc (tengeri örökség)

A lovrani guc a város régmúltra visszatekintő hajóépítési hagyományainak terméke. Lovran mindig is a tenger felé orientálódott, amely egyfelől élelemmel látta el a lakosságot, másfelől a kereskedelmi termékek szállítását is megkönnyítette. Nem meglepő, hogy a lovrani mesterek évszázadok óta innovatívan viszonyulnak a hajótervezéshez. Ennek az évszázados hagyománynak a csúcspontja az 1950-es években a helyi mester, Nino Gašparinić által épített hajó volt, amelyet a korčulai gajeta mintájára készítettek. A hajó a lovrani guc nevet kapta.
Ez a stabil, gyors és egyszerű hajó, amely minőségi egzotikus faanyagokból, például mahagóniból és teakfából készült, nemcsak halászati célra volt ideális, de a számos turista által látogatott városban egyre népszerűbb tevékenységekhez is: a vendégek szállítására és kirándulásokra a riviéra mentén.
A mester és hajója tiszteletére júniusban rendezik meg a „Nino Gašparinić” regattát, amelyen kizárólag hagyományos, fából készült hajók vesznek részt. A regatta ideje alatt a mandrać kikötőben hajóépítő, halászati és vitorlás workshopokat tartanak.

A lovrani vízhordók  – Az éltető víz szállítói

Lovran, akárcsak az egész horvát riviéra, viszonylag korán rendelkezett vízellátó rendszerrel. A 19. század végén a gyors idegenforgalmi fejlődés időszakában a vezetékes vízhálózat kialakítása elengedhetetlen szükségletté vált. A régióban 1884-ben alakították ki az első vezetékes vízhálózatot, és tíz évvel később Lovranban is megkezdődtek az első vízvezeték bekötések. A szolgáltatást azonban csak a leggazdagabbak tudták megfizetni: a szállodák, családi nyaralók vagy patrícius házak tulajdonosai. A többi lakos a ciszternákra, azaz az udvarokon elhelyezett esővíztartályokra vagy annak a két vízhordó embernek az áldozatos munkájára hagyatkozhatott, akik a hátukon cipelt vízhordójukból látták el a lakosokat friss ivóvízzel.
A korabeli szemtanúk két híres vízhordóról emlékeznek meg. Andre Lazarić-Bak (beceneve azt jelenti, hogy „erős, mint egy bika”) naponta többször hozott vizet egy faedényben Tuliševica falu kútjáról Lovran óvárosába. A másik Tonka Martinčić Lulu volt, aki az óvárosban lakott, és a környező utcákba hordta a vizet.